Csávossy György
Csávossy György
Csávossy György
Csávossy György - költo
Csávossy György élete

Ikrek havában született
Beszélgetés Csávossy Györggyel

A Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést vehette át március 7-én Kolozsváron Csávossy György, a mezőgazdasági tudomány doktora, agrármérnök. A Magyar Köztársaság elnöke által adományozott kitüntetést szőlészeti kutatásaiért, az erdélyi borászat újjáélesztésében végzett tevékenységéért, illetve irodalmi munkásságáért kapta a jeles szakember.

Engedd meg, hogy régi barátságunk jogán tegezve tegyem fel kérdéseimet. Mivel magyarázod, hogy munkásságod kétarcú: ismert borászati szakember vagy, ugyanakkor a román és a magyar írószövetség tagja?

Az Ikrek havában születtem. Bár semmi bizonyíték nincs arra, hogy a csillagok állása befolyásolná az ember hajlamait, s ezáltal munkásságát, az én esetemben ez a kettősség fennáll. Szerettem és eredményesen műveltem a szakmámat, tanítottam a középiskolától az egyetemig, szakkönyvek szerzője vagy társszerzője lettem, de ugyanakkor vonzott a művészet, a szépirodalom, közelebbről a vers és a színműírás. Öt szakkönyv megvalósulásában volt tevékeny részem, megjelent a Jó boroknak szép hazája, Erdély című monográfiám, amely közel harminc év munkája és kutatásai nyomán készült el, és amely Budapesten, a mezőgazdasági irodalom keretén belül „Az év szerzője” kitüntetést nyerte el 2002-ben. Öt verseskötetemet adták ki az évek során, az utolsó, a Hervadás havában, 2006-ban jelent meg, és van két színműveket tartalmazó kötetem. Tíz színdarabot írtam, nincs Erdélyben olyan magyar nyelvű színház, ahol ősbemutatóm ne lett volna, sőt fordításban a bukaresti Giuleşti Színház is előadta egyik darabomat. A tízediknek, egy zenés mesejátéknak, amelyet 2007-ben írtam, a próbái folyamatban vannak.

Bár én, mint a reáltudományok művelője kevésbé hiszek a csillagok befolyásában, mégis megállapíthatom, hogy a te esetedben látszólag az Ikrek hatása érvényesült. Nem beszéltél viszont arról, hogy nemcsak szak- és szépirodalommal foglalkoztál, hanem, mint nemesítő, tehát a biológia törvényeinek ismerője, értékes szőlőfajtákat állítottál elő.

Valóban az Ikrek sorsa beteljesedni látszik az én esetemben, de legalább annyira büszke vagyok két általam előállított új borfajtára, a Herkulesre, amellyel sikerült létrehoznom Közép-Erdély vörösborát, és a Nauszikára, amely bodzaillatával a Magyar Bor Akadémia elnöke szerint Közép-Európa legillatosabb bora.

A költészethez múzsa kell, lehet az szőke, barna, kék- vagy feketeszemű, de a leghűségesebb és a legihletőbb múzsa az esztétikai értékekkel és szépségével elbűvölő bor.

Milyen érzésekkel fogadtad a magas magyar állami kitüntetést?

A magyar művelődési élet egységes, nem ismer határokat. Erdély több jeles alkotója munkássága révén gazdagította a magyar kultúrát. Gondoljunk csak a Holnaposokra, akikre ezekben a napokban emlékezünk. Az anyaország a mostani érdemrendek átadásával az Erdélyben tevékenykedő alkotókat tünteti ki. Hálásan fogadjuk a ránk háruló figyelmet és viszonzásul azt ígérhetjük, hogy a továbbiakban is, amíg Isten éltet, minden tehetségünkkel a magyar művelődés gazdagítását fogjuk szolgálni.

A kitüntetésért járó köszönetem kifejezéséül következzen az alábbi vers, melyet az érdemrend átvételekor mondtam el.

Maradj

Maradj itt: ősszel a magot
elszórhatod.
Maradj, kéri a kegyelet,
legyen ki szülőt eltemet.
Maradj, öleld e gyermeked
térdeden, ősi neveket
taníts neki, s ha egyebet
nem tudsz, légy nyíl,
mely utat
híven mutat
a cél felé,
bár villám hasíthat belé.
Maradj, nézd néped néma száját,
a költészet úrvacsoráját
ki osztja szét?
Maradj, mert eljön az a reggel,
mikor kikotrod a hamut,
huzathoz nyitod a zsalut,
mosdáshoz hordasz szűz vizet
és meggyújtod az új tüzet

Dvorácsek Ágoston
Forrás: Kult-túra

------------------*************------------------

Nagyenyedi borozgatás Csávossy Györggyel

Csávossy GyörgyNézegetem a jegyzeteimet, és Gyurka bácsira gondolok.

Néhány napja csak, hogy visszatértem Nagyenyedről, és Sánta Ferenc főhőseként bolyongok. Ezt a falut nem lehet megírni, hangzott el a Húsz órában, amikor a huszadik század magyar fejeket lebunkózó sorstragédiái sorra megelevenedtek az újságíró szeme előtt. Ilyenkor a nyelv megbénul, a jegyzetfüzet elkallódik, a riport pedig soha nem készül el.

Csávossy Györgyöt és Nagyenyedet sem lehet megírni.

Pedig a világhálón még világos volt minden. Csávossy György, olvastam elutazásom előtt, született 1925-ben, költő, színműíró. Temesvári iskolai tanulmányai után a kolozsvári mezőgazdasági főiskolán végzett, középiskolákban tanított, Csombordról ment nyugdíjba, európai hírű borász. 1955-től jelennek meg versei, vígjátékai. A romániai magyar civil társadalom egyik vezető alakja, Nagyenyeden él. Ennyi a hivatalos életrajz, és amikor az ősi kollégium könyvtárában, Domonkos László Nagyenyedi ördögszekér című könyvének bemutatóján kezet szorítunk, az adatok után kutatok emlékezetemben.

Csávossy György küllemre szelíd, ősz tanárembert idéz, beszédre, gesztusokra a régi, alföldi magyar mezővárosok intelligenciáját, vagyis értelmiségét, tudom, miről beszélek, onnan jöttem. Aztán kiderül, hogy nem tapogatózom rossz helyen, Csávossy Györgyöt Szegedhez köti a fél rokonsága, Erdélybe talán passzióból vetette a sors istennője, aki olykor felvidéki házmestereket és délvidéki taxisokat vezérel utunkba Budapesten. A történelem fintora volna ez? Talán inkább a vállalt sors, a megélt sorsközösség jóban, rosszban, a megalázott, rosszkedvű magyarsággal.

Mert rosszból kijutott itt bőven. Csávossy tanár úr azonban mezőgazdász, és előszeretettel kutatja, mit lehet kifacsarni a szőlőből. Aki valamelyest ért a borokhoz, jól tudja, hogy diktatúrában, megalázottságban az a néhány pohár nektár léleknyitogató orvosság. Nem a részegségről beszélek, hanem arról a rituáléról, amelyet Gyurka bácsi bemutatott nekünk Nagyenyeden.

A meghívás a Salvus borozóba szól, amelyet Tömörkény duttyánjához hasonlóan a lélek temploma is egyúttal, igaz, nem vászonsátor vagy leveles építmény, hanem kőből épült ház a belvárosban. Itt is nagy dolgok forognak a magyar koponyákban, bár most nem lóvásárról esik szó, kikémlelünk a Daciák és BMW-k pörkölte forgalmas utcára. A tulajdonos is magyar, beljebb tessékel bennünket, jó itt, még a hátsó vécé, a fogvicsorgató kutya is régi emlékeket idéz.

Csávossy György duttyánjában tagadhatatlanul ő az úr. Minden olyan, mint egy szertartáson. Egymás után érkeznek a borok: a fűszeres tramini, a híres Herkules és a többi, Erdély-hegyalja megannyi kincse, fűszere, virága. Gyurka bácsi, ha megengeded, hogy így szólítsalak, mondd, miben különböznek az erdélyi borok az otthoniaktól, teszek fel ilyen és ehhez hasonló kérdéseket, de nehezen forog már a nyelv, üvegesednek a tekintetek, szélesednek a mosolyok, és összetegeződünk, és akkor Gyurka bácsi, akit már így szólíthatok, válaszát messziről kezdi, mondhatnám, Ádámtól és Évától, azt mondja, hogy huszonhét évesen, az ötvenes években került a "szent szörnyetegek", az öt legismertebb romániai borász közé, de nem tisztelte őket, szemtelenül hozzászólt a vitájukhoz, beszél Gyurka bácsi még László Gyuláról, aki nem a történész, annak csak névrokona, viszont jeles borász volt, Gheorghiu-Dej elintézte, de nem számít, legyint Gyurka bácsi, nézzétek ezt a 2002-es Herkulest, cabernet sauvignonból és hamburgi muskotályból kereszteztem, jó az íze, de menjünk tovább, lássuk ezt a traminit, ez is tőled van tehát, igazán kiváló.

És akkor megkóstoltuk Papp Péter nagyenyedi borász 2006-os sauvignon blanc-ját, és szó szerint megállt az idő.

Gyurka bátyám, nem mostanában ittam ilyet, hümmögünk, egymásra nézünk, jeleket adunk, ebből viszünk haza, de vendéglátónk nem lankad, könyvet halász elő, és a saját költéseit olvassa a bor mellé, először kétkedek, de aztán magával ragad az ódon erdélyi nyelv zamata, miről szólnak ezek a versek, persze, szerelemről, borról, emberségről, de veretesen, gondosan, tisztességesen, amilyenek a borok is, Gyurka bácsi azt mondja, ma gombát ettem és ordás palacsintát, tudjátok, fő az összhang, de hallgassátok csak ezt, olvassa a versét, nekünk pedig könnyek szöknek a szemünkbe, tudjátok, folytatja, ükapám Csávoson Pestről hozatott magának kenyeret, hümmögök, felénk, Csongrád megyében különb történetek is járják, így indult talán a dzsentri hanyatlása, versekkel és borral, aztán egyéni egzisztenciák romjain végül a kóró verte ki az ablakot, megtisztelsz a barátságoddal, istenem, de jó, hogy itt lehetek nálatok.

Délután válunk el, Gyurka bácsi szálfaegyenesen áll, és még rozéra invitál bennünket polgári otthonába. Mi azonban csak másnap tudunk eleget tenni a meghívásnak. Amikor elhagyjuk Nagyenyedet, a Papp Péter pincészetéből származó hat liter sauvignon blanc boldog tulajdonosának mondhatom magamat. Felzúg a motor, integetünk, indulunk haza.

Üzenem, Gyurka bátyám: a hat liter már csak három, sokat gondolunk rád, hamarosan érkezünk utánpótlásért.

Nagyenyeden románok is élnek, de róluk írni nem tudok, intézményes helyeken, templomban, kollégiumban, kocsmában csak Gyurka bácsiékkal találkoztunk. Ötszáz–ezer év múlva, amikor a megtelepedett nagyenyedi románság felidézi borait, verseit, jókedvét, bánatát, a Magyar Hírlap örömmel tudósít a fejleményekről.



Fellegvárból szórványhelyzetbe

Mára néhány ezren maradtak a Trianon óta számunkra egyre apadó harmincezres városban, de az Aiud tábla alatt magyarul is olvassuk a Nagyenyedet. Nem tudni pontosan, az önkormányzatban hogyan tárgyalt az RMDSZ néhány helyi képviselője, de amit tettek, jól tették, a nagy alkusz, Bethlen Gábor is megirigyelhetné. Romániában húsz százalék felett kell feltüntetni kisebbségi nyelven is a településeket, Nagyenyeden a magyarok tizennyolc százalékot adnak. A németeket nagyítóval sem találjuk, de a Straßburg is ott díszeleg az Aiud és Nagyenyed felirat mellett, teljes a multikulturális boldogság, amit mi, magyarok azért csendes visszahódításnak érzünk.

Szentesi Zöldi László
Forrás: Magyar Hírlap

------------------*************------------------

ERDÉLYI SZÕLÕHEGYEK-BORVERSENY

Jól szerepeltek a bihari borászok


Az idén a Szatmár megyei Avasújvárosban szervezték meg az immár kilencedik Erdélyi Szőlőhegyek elnevezésű országos borversenyt. A május 26.30. közötti esemény főszervezője Csávossy György, a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének (RMGE) tiszteletbeli elnöke volt.
Chifiriuc András borász beszámolója szerint az idei megmérettetésre az elmúlt évekhez képest kevesebb minta érkezett, mindössze nyolcvanhat.
A legtöbb mintát Szatmár megyeiek küldték be, őket követték az Arad, Szilágy, Bihar és Fehér megyei gazdák.

Biharból hat település gazdálkodói küldték el nemes nedűiket:
- Bihar,
- Diószeg,
- Élesd,
- Monospetri,
- Székelyhíd és
- Telegd.

Csávossy György értékelőbeszédében a tavalyi évjáratot gyengének minősítette, mert az érésben lévő szőlőt sok eső érte, ami kényszerszüretre késztette a gazdákat, de örömét fejezte ki, hogy a borverseny részvevői tudnak bánni a szőlővel, a nemes nedűvel és a kezelő anyagokkal. Csávossy György idős korára hivatkozva bejelentette: kénytelen lemondani a rendezvény főszervezői tisztségéről.

Bihar megye borászai idén tizenhét mintával neveztek be a rangos rendezvényre és tizenkét érmet, valamint öt oklevelet érdemeltek ki.

A díjazottak:
- Homonnai Gábor (Élesd) 1 ezüst és 3 bronz,
- Török Mihály (Élesd) 1 ezüst és 1 bronz,
- Chifiriuc Veronika (Bihar) 1 ezüst és 1 bronz,
- Szűcs Zsigmond (Diószeg) 2 bronz,
- Chifiriuc András (Bihar) 1 bronz,
- Kelemen József (Monospetri) 1 bronz.

Oklevelet
- Beregi János (Telegd),
- Kovács Lajos és
- Szabó Zsolt (Székelyhíd), valamint
- Kelemen József (Monospetri) érdemelt ki.

Chifiriuc András hangsúlyozta: érték szempontjából különbségek vannak helyi és erdélyi szintű borversenyek között, minél rangosabb egy rendezvény, annál magasabbak a követelmények, ezért dicsé-ret jár azoknak, akik vállalták a megmérettetést. Megtudtuk, hogy csak az enyedi és az avasújvárosi bakator borok kaptak aranyérmet, melyek mellé egy szép kupa és 400 lej dukált. A Bihar megyeiek is hazahoztak egy serleget, melyet a legjobb eredményt elérő, nem Szatmár megyei női borász, Chifiriuc Veronika érdemelt ki.

L.T.
(Forrás: Reggeli Újság TÁRSASÁG 2008. június 7.)

------------------*************------------------

A bor művészi alkotás

Az itatás, a borkóstolás nem a főnemesek itt maradt gáláns szokása, a kapcsolatok ápolása, a reklám a cél – örvendezik a vendégeknek Seprődi. Vagyunk jócskán. Közöttünk is az erdélyi borok legkiválóbb szakértője, dr. Csávossy György professzor. Az ő kompetenciájára van bízva minden. Vinnék a könyvét hétszázötvenért is, de falánk ez az Erdély, felvásárolva mind. Csak mutatóba hozta el a professzor, hogy a könyvgyűjtő szívét kicsit sanyargassa…
Neves írástudó vetette papírra: „Az erdélyi költészetnek, attól függően, hol, ki mellett állunk meg éppen körülnézni a tájban felsorakozó dombok, hegyek, vonulatok láthatárán, nyilvánvaló, hogy egy lassan-lassan betelő fél évszázad óta van egy Csávossy-hangulatú pontja is.” Kitalálták, Nagyenyed, Csombord az. De lehet, egész Erdély, vagy ahol csak bor terem?
Aki nem tudná (nincs is olyan biztosan), Csávossy Györgynek gazdag névjegykártyája lenne, amire fel sem férne minden címe, az, hogy ő a mezőgazdasági tudományok doktora, a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének (RMGE) tiszteletbeli elnöke, érdemes fokozatú tanár, a kolozsvári egyetem kertészeti-borászati tanszékének volt a vezetője, több borászati és szőlészeti szakkönyv szerzője, szőlőnemesítő, államilag minősített fajta és fajtajelölt előállítója, valamint hivatalosan bejegyzett bortípus és számos hazai és nemzetközi versenyen díjazott bor készítője. És akkor még nincs vége: a Román Nemzeti Szőlészeti és Borászati Hivatal, a Magyar Borakadémia, a Romániai Jogosított Borízlelők Egyesülete, a román, illetve a magyar írószövetség tagja, aranytollas publicista. Akar itt még valaki valamit? Jelenleg a Szent István Egyetem erdélyi tagozatának konzulens tanára. Ezt még Csávossy tanár úr is sokallja, azt mondja, szakállas a bemutató. Nem baj, a mi szakállunkra tesszük azt. Az erdélyi ember munkája megérdemli, hogy a nagyvilágnak bemutassák.
Íme egy kis gyorskurzus a borok szépséges ízleléséről. Legyünk komolyak, nem rajongói túlzás: a bor művészi alkotás. A borízlelés nem könnyű, de nagyon érdemes foglalatosság. A bor az ember nyelvén beszél, de az embert is beszélteti. A borízlelés, mint a szerelem, szent örömökkel kezdődik. Legelsőként érzékeljük a bor tisztaságát, ami egyben erkölcsi bizonyítvány is. Meg kell nézni aztán, hogyan folyik, vékonyan vagy vastagon, milyen habot képez: fényeset, tükröset, tűnő-e vagy tartós, szeszes vagy gerinctelen, majd megcsodálhatjuk a pohár szélén Bacchusnak a jegygyűrűjét, a borok színén szalmasárgát, aranysárgát, borostyánt. A bor illata kész szimfónia, felhívás keringőre, ott egy egész virágos mező. Ha szánkban a bor, akkor beteljesül a szent ízlelés. A fehérborok selymesek, a vörösborok bársonyosak, simogatnak. Minden bornak van egy tájisága. Jellemző minden borra, a fajtától függetlenül, hogy milyen vidékről származik.
Csávossy Györggyel nehéz versenyt írni.
A kóstolónak, lám, még koránt sincs vége, végig kell ízlelni hétféle bort, a vidék termését, de magyarlapádit is csapoltak. Nincs mit tenni, megint csak jegyezzük: az első bor lapádi vegyes, nem kell belőle sokat kínálni. Jött az olaszrizling: lángos bor, szürke eminenciás. Halétek után kitűnő, lehet a tornácon kártyázni mellette. Bejelentkezett a királyleányka is, szép bor, sokat terem, jöhet rá egy királyfalvi pontozó. Az otonél muskotály? Olyan, mint egy operett. Egy szőke, illatos szerető, a végén még meg is csal. Aztán a tramini, borok között a valódi csillag. Nem marad el a sauvignon blanc, méghozzá enyedi. Csúcs. A rizling mindenre képes, önmagát kínálgatja. És eljött az aszú! Érte négy generáció egy kalapba dolgozik. És a cabernet-vel kell zárnunk e sort, olyan, mint egy izmos görög atléta.

 

VISSZA

Csávossy György
Csávossy György
Irk Réka - ITM
Irk Réka - ITM